Valamelyik nap épp a Café Jubilee-ban üldögéltünk, kint a teraszon. Nem volt sem hőségriadó, sem ázott-fázott esős idő, kicsit fújdogált ugyan a szellő, de pont kellemesen. Egy isteni hűs bort szürcsölgettünk, közben figyeltük a Vígszínház előtt sertepertélő turistákat, az elsuhanó villamosokat, amikor a már-már túlzottan idilli képbe egy gyomorkorranás szólt közbe. Abszolút váratlanul ért a dolog, de hamar megnyugtattak. Mégpedig egy játszi könnyedséggel összedobható, könnyű és egészséges aprósággal. Ez még nem kavart volna fel különösebben. Ám néhány nappal később egy házibuliban is összefutottam vele. Így hát muszáj megosztanom veletek, hogy mi is az a bruschetta.

Tényleg nem bonyolult a dolog, mert még a konyhaművészetekben egyébként nem különösebben harcedzett borhuszár barátom is hip-hop összeütötte. S amilyen egyszerű, olyan nagyszerű (mármint az étek), ráadásul a drága vendégek is elkényeztetve érezhetik magukat, hiszen végre nem csak zsíroskenyeret és csipszet tesznek eléjük. 

A Jubilee-val hozott párhuzam ne lepjen meg senkit, hiszen mediterrán ételről van szó. A bruschetta egy 15. századból származó olasz finomság, amely egyébként pirított kenyérszelettől kezdve olajos szeletig sok mindent jelent. Mindegyik fedi a valóságot. 

No, de nézzük, hogyan is varázsolható tányérunkra alig néhány perc alatt, s mire is van szükségünk hozzá. 

 - 6 szelet kenyér (ajánlott a barnakenyér)

- 100 g friss paradicsom

- 4 cl olívaolaj 

- 2 g só és feketebors keveréke

- 10 levél friss bazsalikom

- 2 csepp balzsamecet

- 4 g friss petrezselyem

- 8 g friss fokhagyma

- 20 g friss vöröshagyma

Ragadjuk meg bicskánkat, bökőnket, bárdunkat, amink épp van, s szeljük a paradicsomot, a fokhagymát, a vöröshagymát és a petrezselymet apró darabokra, majd jól zutyuljuk össze azokat. Keverékünkhöz adjuk hozzá a bazsalikomot, majd öntsük hozzá a 4 cl olívaolaj és a két csepp balzsamecet elegyét. Utána ízlés szerint megszórhatjuk sóval és borrsal. Nincs is más hátra mint, hogy pirítsuk meg a kenyérszeleteket, borítsuk be mindegyiket a zöldséges keverékünkkel és lám! Már fel is szolgálhatjuk!

Aztán persze ízlések és pofonok szerint lehet variálni konyhai működésünk mediterrán végeredményét. A megpirított szeleteket például még forrón bekenhetjük fokhagymával, s rögtön rácsöpögtethetünk egy-két csöpp olívaolajat. 

Illetőleg az ínyencek még megbolondíthatják az egész kreációt némi sajtreszelékkel is. 

Nem is maradt más hátra, mint stílusosan buon appetito!